Ömer Tetik, a Banca Transilvania vezérigazgatója részt vett a Romania Government Roundtable: South-East Europe's Next Leap Forward – III. napján, az európai pénzügyi környezetről szóló panelben.

Az Economist Impact rendezvénysorozat részeként megszervezett esemény a román pénzügyi szektor ellenállóképességére és a nemzeti prosperitás megerősítésére fókuszált. A fő gondolatokat itt is összefoglaljuk, a BT Blogon.

Úgy gondolom, továbbra is beszélhetünk új hitelekről, új beruházásokról, új projektekről. Még a körülöttünk lévő kihívások közepette is van tér a beruházásra. És bár a nevem nem ezt sugallja, román vagyok, és be kell vallanom, az utóbbi időben szinte mániákusan ismétlem ugyanazt:

Meguntam, hogy azon siránkozunk, mi nem működött jól, és miért nem sikerült az elmúlt, nem is tudom, 30–35 évben. Azt szeretném, ha a beszédekben és a nyilvános megszólalásokban inkább arra koncentrálnánk, mi az, ami jól mehet.

A lényeges kérdés az: mit tudunk tenni? Ha ugyanis objektíven nézzük, minden nehézség ellenére Románia az energetikai függetlenség küszöbén áll. A gabona- és kukoricatermelésben vezető szerepet tölt be, az idén közel 30%‑os növekedéssel. Európai szinten Románia vízkészletekhez való hozzáféréssel rendelkezik, ami ritka és rendkívül értékes előny.


Mindez stratégiai és geopolitikai előny, különösen logisztikai és szállítási szempontból abban a pillanatban, amikor – remélhetőleg minél hamarabb – megkezdődik Ukrajna újjáépítése. Romániát nem lehet „átugrani”, mint a Monopolyban. Románián keresztül kell menni, és az itteni erőforrásokat, illetve vállalatokat kell igénybe venni. Ennek pedig meg kellene változtatnia, ahogyan a külföldi befektetőkkel beszélünk.

Sokszor panaszkodunk, hogy jönnek, megvásárolják az eszközeinket, beruháznak. Aztán azt mondjuk, hogy „elmennek a külföldiek”. Közben a román vállalatok és vállalkozók is fektetnek be külföldön. Ma három román autómodell szerepel az európai eladási lista top 10‑ében. Rengeteg okunk van büszkének lenni – nem önelégültségből, hanem a saját potenciálunkba vetett bizalomból és abból, hogy képesek vagyunk azt érvényesíteni.

Néha annyira kritizáljuk magunkat, hogy végül meggyőzzük a befektetőket is ugyanarról a negatív képről. Közben a vállalkozók beruháznak, a magánszektor növekszik, még nehéz körülmények között is.

Jól tudjuk, nincs varázspirula: az évtizedek alatt felhalmozódott költségvetési hiányok és a magas infláció nem oldhatók meg egyik napról a másikra. De ha kinyitjuk az újságokat vagy a hírportálokat, érdekes dolgot látunk: a magánszektor nem feltétlenül az adók miatt panaszkodik, hanem növekedési tervekről és új beruházásokról beszél. Közép‑ és hosszú távú tervekről. A jövőről.

Jelentős jeleket látunk arra, hogy a kormány – az üzleti szférával együttműködésben – terveket készít, hogy Romániát oda juttassa, ahová való. És mindez annak ellenére, hogy milyen sokkhatásokon mentünk keresztül: pandémia, háború a határon, energiaválság – valójában az elmúlt öt év második jelentős energiaválsága.

És mégis, Románia elérte az egy főre jutó GDP (PPS) európai átlagának csaknem 80%‑át. 10–20 évvel ezelőtt erre még álmodni sem mertünk. Közben Románia számos más, a térségben lévő gazdaságot megelőzött – akár EU‑tagok, akár azon kívüliek –, versenyképességben.

Az OECD‑tagság küszöbén állunk. Nem szeretnék naivnak tűnni. Mások pénzét kezeljük, és egy kockázatkezelésre épülő ágazatban tevékenykedünk. Ennek ellenére őszintén hiszem, hogy Románia rendkívüli potenciállal rendelkezik.

Már az is, hogy mindannyian itt vagyunk, azt mutatja: valós elkötelezettség van Románia iránt, és egyértelmű szándék, hogy megtaláljuk azokat az irányokat, amelyek mentén növekedhetünk. Befektetőinktől – legyenek helyiek, külföldiek vagy multinacionálisak – tudjuk, hogy az üzenet ugyanaz: stabilitás, kiszámíthatóság és közép‑, illetve hosszú távú tervek.

Remélem, hogy a jelenlegi struktúra és a – többek között Alexandru Nazare miniszter úr által bemutatott – keret megerősödik, és bizonyítja, hogy Románia pontosan ezt tudja nyújtani: stabilitást és kiszámíthatóságot, anélkül, hogy továbbra is olyan ország maradnánk, amely a fejlett gazdaságok biztonságát kínálja, ugyanakkor rendkívül magas, emergens piaci hozamokkal.