Tiberiu Moisă, a Banca Transilvania középvállalati és KKV területének vezérigazgató-helyettese részt vett a KRUK Summit of Now konferencián, amelyet a KRUK a Ziarul Financiarral partnerségben szervezett november 24–25-én, ahol az alábbiakat mondta:

• A következő időszakra nézve az egyetlen igazán releváns félelem az ismeretlentől való félelem. Az incertitást a gyomromban érzem leginkább – legalábbis a gazdaságban és a vállalkozói közegben. Az emberek nagyon sok mindenhez hozzászoknak, alkalmazkodnak, de ahhoz nehéz alkalmazkodni, amit nem ismerünk. Az, hogy nem tudjuk, mi jön, gazdasági szintű feszültséget kelt. Ez egyelőre nem látszik a számokban, a hitelek minőségében. Inkább a levegőben van, egyéni szinten érződik. Olyan stressz ez, amelynek nagyon is világos oka van, és felerősödik, amikor mindannyian erről beszélünk.
  
  
• Időnként ezeket a szegmenseket – a kis cégektől a közepes méretű, az úgynevezett „középvállalati” kategóriába tartozó vállalatokig – vállalkozói szegmensnek hívjuk, mert ott a döntéseket nagyban befolyásolja a tulajdonosok hangulata. Ott az alkalmazkodási mechanizmusok, akárcsak a lakosságnál, azonnal látszanak: a kisebb fogyasztás kisebb árbevételt hoz, és ilyenkor racionalizálnak. Nemcsak a költségeket igyekeznek optimalizálni felkészültségük szerint, hanem olyan beruházásokat is végre tudnak hajtani, amelyek idővel költségcsökkentést eredményeznek. Ha a digitalizációba és a technológiába fektetünk, meglátásom szerint ez az alkalmazkodó magatartás a következő időszakban – amíg a kilátások mérsékelt növekedést ígérnek, és nem beszélünk recesszióról – teszi a dolgát.
  
  
• A lényeges kérdés az, hogy mit kell tennünk: hogyan ösztönözhetjük a viselkedést, hogy katalizáljuk a növekedési motorokat, hiszen Románia nem különálló sziget a világban, ahol ráérünk a saját kihívásainkkal, és a világ megvár minket.
  
  
• Fontos, hogy miközben alkalmazkodunk, előre is tekintsünk. Romániának vannak nagy biztonsággal számítható potenciális növekedési motorjai. Jelentős források érkeznek, amelyek a kritikus területeket, az infrastruktúrát táplálják. Meggyőződésem, hogy mérsékelt környezetben, ha új eredményeket, átadásokat, beruházásokat, jó gazdasági híreket látunk, az ösztönzi a viselkedést – különösen a bizalomra és komfortérzetre épülő vállalkozói szegmensben.
  
  
• Amikor azt látjuk, hogy egy vállalkozó inkább nem fekteti vissza a megtermelt profitot, hanem a pénzt tagi kölcsön formájában hozza vissza a cégbe, felmerül, miért teszi ezt ilyen általános jelenségként.
  
  
• Minél jobban terheljük a gazdaságot – ha az infláció jobban emelkedik, ha a kamatok magasabbra mennek –, annál szűkebb lesz az ellenállóképesség. Én azonban úgy gondolom, hogy jó tartományban vagyunk: jól arányozott ellenállóképességet látunk.
  
  
• Úgy látom, most kifejezetten jó időszak a bátor döntésekre, amikor a bátorság gazdasági kalkulációval együtt értelmet nyer.
  
  
• Azok a hitelek, amelyek a pandémia idején indultak, és egymást követő 5 évben futottak, a plafonig mentek. Akkor túlzottan is igénybe vették őket, ami a hitelvolumeneket részben mesterségesen növelte. A minőség romlásából, amit látunk, szerintem csak marginális következtetés adódik. A romló arányok azért is jelennek meg, mert a bázis csökken: a törlesztés üteme felgyorsult. Amikor már nincs több szubvenció, vissza nem térítendő támogatás, kedvezmény, nincs motiváció a hitelek fenntartására. Idén emiatt általános jelenség volt az előtörlesztés – ezt mi is tapasztaltuk.
  
  
• További feszültséget okozott, amikor az állam úgy döntött, hogy bizonyos projekteket csak az általuk meghatározott kritériumok szerint finanszíroz tovább közpénzből. Ez természetesen az egész építőipari szektorra stresszt gyakorolt.