Luminita Runcan, a BT kockázatkezelésért felelős vezérigazgató-helyettese egy interjúban, amelyet a BankingNews-nak adott, elmagyarázza, miért nem szabad a megengedettnél nagyobb pénzügyi kockázatot vállalni, és hogy a finanszírozási költségek kapcsán miért érdemes folyamatosan szemmel tartani az eladósodottsági szintet. Az alábbiakban a teljes interjú olvasható. Jó olvasást! 😊

1. A pandémia idején hogyan alakultak azok a kockázatok, amelyek hozzájárulnak a romániai finanszírozási költségekhez, és milyen hatása volt az egészségügyi válságnak az új hitelek tényleges árára?

Mivel a COVID-19-járványnak nincs előzménye, a piacok reakciója a finanszírozási költségekre eltért más válsághelyzetektől – atipikusnak nevezném. A jegybankok és a kormányok együttműködtek annak érdekében, hogy mérsékeljék a pénzpiacokon az esetleges likviditási kockázatot, amely felerősíthette volna a lezárások negatív hatásait. Ilyen körülmények között a finanszírozási költségek alacsony szinten maradtak, sőt csökkentek is. Az elemzők – és még az európai felügyeleti hatóságok – becslései szerint a kamatok további 1-2 évig alacsonyak maradnak. Ráadásul a hitelminősítő intézetek is elismerték, hogy az adósoknak többletidőre van szükségük a jövőre vonatkozó tervek újrakalibrálásához, így például a szuverén minősítések felülvizsgálati lépéseinek halasztását is láttuk.

2. 2021 a kockázatok szempontjából hogyan alakul, és hogyan változik a hitelezés és a finanszírozási költségek banki és piaci szinten, tekintettel a COVID-19 okozta bizonytalanságokra?

Bizonyos ügyfélkörökben már látjuk a hitelkereslet visszatérésének jeleit, ami pozitív jel: azt mutatja, hogy az embereknek vannak terveik, a tervek pedig bizalmat és optimizmust jeleznek. Továbbra is nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a BT-nél igényelt hitel nagysága megfelelően illeszkedjen az ügyfél jövedelméhez, és arra is, hogy a vállalatokat a számukra megfelelő termékekkel finanszírozzuk. A finanszírozási költségek a következő időszakban alacsonyak maradnak, éppen ezért óvatosak vagyunk az ügyfelek eladósodottsági szintjével kapcsolatban, hogy elkerüljük a túlzott eladósodottságot arra az esetre, ha a kamatok emelkednének.

3. Mennyire tudatosítják a romániaiak a finanszírozás kockázatainak jelentőségét, és milyen szerepe van ebben a pénzügyi edukációnak?

Sajnos úgy gondolom, még mindig meglehetősen keveset. A hitel továbbra is csábító opció, és a költségek oldaláról egyre vonzóbb. Itt jön be a pénzügyi edukáció szerepe: hogy az olyan források, mint a hitel és a megtakarítások, elsődlegesen jövedelmező, kevéssé volatilis befektetésekbe áramoljanak, ne pedig – ahogy sokszor történik – kevésbé lényeges igényeket, sőt pillanatnyi szeszélyeket finanszírozzanak.

4. Ha a román gazdaság fejlődésének egy pillérét kellene megneveznie, mire tenne, különösen most, amikor a pandémia újradefiniálja a 2020. márciusig megszokott életmódot?

A jövedelmező beruházások – fejlesztésbe, technológiaváltásba, és mindenekelőtt a folyamatok új valósághoz igazításába – jelenthetnek egy fejlődési pillért. Óriási tét rejlik az infrastruktúra-beruházásokban is, ahol sajnos még mindig lemaradásban vagyunk. Végül, bár várhatóan a defenzív szektorok továbbra is a gazdaság fontos hajtóerői maradnak, az sem kizárt, hogy olyan szegmensektől látunk „meglepetéseket”, amelyek első ránézésre mélyen érintettek a járványhelyzetben: a közúti árufuvarozásban, vagy akár a turizmus/szabadidő területén. Mindez azonban attól függ, mennyire lesznek merészek az intézkedések, amelyeket hajlandóak vagyunk meghozni – természetesen kontrollált módon.

5. Mely főbb mutatókat érdemes figyelniük a romániai háztartásoknak, amelyek jelentősen befolyásolhatják egy család költségvetését, és meddig beszélhetünk e mutatók alakulásában a normalitásról?

Úgy gondolom, az eladósodottsági szint továbbra is rendkívül fontos tényező, amelyet mindenkinek szorosan kézben kell tartania. Azt hiszem, lejárt a nem lényeges beruházások és kiadások – az úgynevezett “consumer discretionary” – ideje; a fókusznak nem feltétlenül a puszta megtakarításon, hanem a megtakarítások és a finanszírozás körültekintő, jövedelmező elhelyezésén kell lennie.

6. A pandémia megmutatta, hogy olyan kockázatoknak vagyunk kitéve, amelyeket nem tudunk előre jelezni. Mit tanácsol az embereknek az egészséges pénzügyi élet érdekében, és milyen kockázatokhoz érdemes igazítaniuk saját költségvetésüket, hogy a jövőbeli váratlan helyzetekkel is meg tudjanak küzdeni?

Ha egyetlen tanácsot adhatnék: ne vállaljanak nagyobb kockázatot annál, mint amekkorát megengedhetnek maguknak.