2016-ban az euróövezet gazdasága ellenálló képességet mutatott a populista sokkokkal (a Brexit melletti szavazás, az olaszországi reformok elutasítása) és a terrorizmus okozta megrázkódtatásokkal, valamint a bankszektort érő kihívásokkal szemben.

Elmondható, hogy az év során a régióban megszilárdult a gazdasági fellendülés folyamata, amelyet az új európai gazdaságirányítási rendszer keretében kialakított gazdaságpolitikai mix határozott meg, és amelyre az alábbiak voltak jellemzők:

1. az Európai Központi Bank monetáris lazításának felerősödése, amely a finanszírozási költségek rekordalacsony szintekre süllyedéséhez vezetett, pozitív hatással a vállalati beruházásokra és a lakossági fogyasztásra;
2. a közpénzügyek kiigazításának folytatása (a költségvetési hiány GDP-arányos mutatója a 2007-es minimum közelébe csökkent), ami pozitívan hatott a magánszektorbeli bizalomra (ez a 2011-ben látott csúcsszintre erősödött).

Mindezek a tényezők ebben az évben hozzájárultak az euróövezeti tagországok gazdasági ciklusainak erőteljesebb konvergenciájához is.

Egyúttal 2016-ban az euróövezet reálgazdasági konvergenciája is tovább folytatódott az Egyesült Államok szintje felé (amint az az alábbi ábrán is látható): a potenciális GDP növekedési üteme közötti különbség a két gazdasági blokk között 2016-ban a nagy recesszió előtti minimumszintre tért vissza.

Ehhez a folyamathoz hozzájárult az Egyesült Államok potenciális növekedési ütemének megerősödése is, még az elnökválasztást megelőzően.

Összegzésként elmondható, hogy az euróövezet aratja a válság utáni gazdaságirányítás, valamint egy elhúzódó makrofinanciális kiigazítási folyamat gyümölcseit, amely még mindig élénken él a vállalatok és a lakosság emlékezetében.

Másfelől 2016-ban nem gyorsultak fel a strukturális reformok a régióban, mivel a kontinens szintjén erősödtek a populista és protekcionista nyomások, a német és francia választások előtt.

Más szóval az euróövezeti országok nem használták ki a finanszírozási költségek történelmi mélypontját arra, hogy az elmúlt negyedévekben felgyorsítsák a strukturális reformokat.

Ebben az összefüggésben hangsúlyozzuk, hogy az Európán belüli gazdasági konvergencia erősödése a strukturális reformok felgyorsításától függ (a magországokban, de különösen a periférián).

Ebből a szempontból 2017 (választási év Németországban és Franciaországban, a régió két legnagyobb gazdaságában) döntő évnek tekinthető az európai gazdasági konvergencia és az euróövezet/Európai Unió jövője szempontjából.