Aurel Bernat, a BT Asset Management vezérigazgatója ma egy interjút adott a HotNews.ro-nak, amelyet itt is közreadunk 😊. A mai téma: a megtakarítással és a befektetéssel kapcsolatos tévhitek lebontása.

A megtakarítás csak a magas jövedelműeknek való?

Mindenkinek a jövedelméhez igazodnak a kiadásai is. Hogy ezeket hogyan kezeljük, rajtunk múlik. Ezért nem gondolom, hogy a befektetés vagy a megtakarítás elkezdéséhez feltétlenül nagy összegek kellenének. Kis összegekkel is el lehet indulni, rendszeresen félretenni, és olyan, könnyen elérhető, alacsony kockázatú termékekben megtakarítani. A válaszom: nem a jövedelmünktől függ, hogy megtakarítunk-e vagy sem.

Ha nem 5 000 lejes a fizetésem, hanem csak 3 000 lej, gondolkodhatok-e okos megtakarításon? Ha igen, hogyan fogjak hozzá?

Bárki gondolkodhat megtakarításon, sőt ennél is fontosabb, hogy már fiatalon kezdjünk el ezen gondolkodni. Ha körülnézünk, sok szó esik a nyugdíjról, a nyugdíjba vonulásról és így tovább. A legfontosabb, hogy megértsük: minél korábban kezdünk el megtakarítani, annál könnyebben és jobban fogunk élni a pályafutásunk végéhez közeledve. Ez a lényeg. Fiatal kortól tegyünk félre, neveljük gyermekeinket is megtakarításra, ugyanígy a családot és a környezetünket. Ha ez az első lépés megvan, a többi jön magától.

A megtakarítás elsősorban rendszeres, hónapról hónapra félretett pénzt jelent, nem feltétlenül nagy összegeket – még inkább egy szokást.

Ha megnézzük a hivatalos statisztikákat, a 3 000 lej jelenleg közel van a romániai átlagbérhez. Ennél a jövedelmi szintnél arányában számítanék érdemi megtakarításra – nem feltétlenül abszolút összegben. Ilyen jövedelemszinten kötelező lenne egy megtakarítási komponens, mindenkinek a maga által meghatározott mértékben. Biztosan szükségünk van erre a védőhálóra, mert az utóbbi hónapokban a megszokottnál kissé más a valóság, ezért mindannyiunknak szüksége van erre a biztonságra.

Az előző interjúban a futballt hoztuk példának. Maradjunk a sportnál, ahol fontos a fegyelem. Mit jelent a fegyelem a befektetésekben?

A sportból véve a példát – a saját gyerekeim most kezdenek élsportolni –, az első pillanatokban eltökéltségre van szükség. El kell határoznunk, hogy takarékoskodni akarunk. Minél nagyobb az eltökéltség, annál inkább válik szokássá. Amikor valóban „sportolókká” válunk, a szokás segít majd. Bárki elhatározhatja, hogy spórolni akar. A lényeg, hogy hosszú távon is kitartson.

Ne spóroljunk többet annál, mint amit megengedhetünk magunknak: ne az legyen a cél, hogy az első hónapokban sokat tegyünk félre, majd kiégjünk a megtakarítás „sportjában”. Nem ez a lényeg.

Az állóképesség a lényeg. Én például futok. A futás, különösen hosszabb távon, azt jelenti, hogy olyan tempóban indulsz, ami nem fáraszt le, és ami hosszabb távon boldoggá tesz. Pont ezt kell tenni: kezdetben kisebb összegeket félretenni, és megélni a megtakarítás és a gyarapodás örömét.

Fontos figyelni az egyenlegre. Idővel kamat és hozam is felhalmozódik – attól függően, milyen formában takarítunk meg –, és végül átéljük az elért eredmény örömét.

A sportban is így van, és a megtakarításnál is.

Ha a két említett összetevőt – források és fegyelem – elosztanánk, milyen arányban számítanak egy sikeres megtakarítási folyamatban?

A fegyelem sokkal fontosabb, mint a forrás. Ha a valóságot nézzük, sokan magunkra ismerhetünk ebben a válaszban. Nem feltétlenül az alacsonyabb jövedelem áll a megtakarítás útjában, hanem az a szokás, hogy jövedelemnövekedéskor azonnal többet költünk. Először is a megtakarítás szokása a fontos – nagyjából 80% –, és csak 20% a pénz, illetve a bejövő összegek volumene.

Mennyi idő alatt épül fel egy befektetés? Mennyi idő után érdemes megnézni a teljesítményét?

Először is definiáljuk a hosszú távot a megtakarításban. A 6 hónap nem hosszú táv. Az 1-2 év sem. A hosszú táv a megtakarításnál egyértelműen túlmutat az 5 éven, és ha a jövőbeni jólétünkről van szó, érdemes 5-10 évben gondolkodni. Ebben az 5-10 éves gondolkodásban van igazán értelme a kamatos kamatnak. Ha ma 3-4-5%-os rátán takarítunk meg, a kamat időbeli kamatos kamatozása bőkezű hozamot hoz – nem feltétlenül a befektetett pluszpénzből, hanem a felhalmozódott kamatból.

A hosszú táv nem a jelenlegi és a következő néhány évre előrelátható helyzetedet jelenti, hanem 5-10 évnél hosszabbat. A megtakarításnál ez a hosszú táv.

Ha a befektetési alapokat nézzük, több kategória létezik. A fix hozamú alapoknál (kötvények, állampapírok, bankbetétek) ugyanaz a logika, mint a megtakarításnál.

Egy másik típus a részvényalapoké, ahol attól függően, mennyire vagyunk aktívak vagy hogyan érezzük a piacot, rövidebb távon is ki lehet használni bizonyos ingadozásokat.

Én a hosszú távra biztatnék, az egészségesebb megközelítés. Lehetnek pillanatnyi kilengések, de a hosszú távú célok a fontosak.

Mit tegyünk, ha gyengébben teljesített – várjunk, adjuk fel, diverzifikáljunk, emeljük az összegeket?

Van az ismert mondás: olcsón venni, drágán eladni. Általában nem tartjuk magunkat hozzá. Amikor korrekció vagy válság van a piacon, úgy érezzük, ez közvetlenül érint minket, és félünk. Érthető.

Két megoldás van:

1. Megtartom a meglévő befektetéseimet úgy, ahogy vannak.
2. Megtartom a meglévő befektetéseimet, és folytatom a megszokott rendszeres befizetéseket.

Az én meglátásom szerint a második a nyerő. Megtartom a befektetéseimet, és folytatom a megszokott rendet, amíg megengedhetem magamnak. A válságidőszakok – itt a részvénypiacra gondolok – ne feledjük, vonzó árakat hoznak. Ha egy időszakban alacsonyabb áron tudunk eszközöket vásárolni, az a jövőbeli hozamainkat jelentősen javíthatja.

Én a megtartásra szavaznék. Ha nem kényszerülsz eladásra, ne adj el, és folytasd a rendszeres megtakarítást.

A teljes videóinterjút itt találod: