Ömer Tetik, a Banca Transilvania vezérigazgatója interjút adott a Financial Intelligence portálnak Románia aktuális makrogazdasági helyzetéről, valamint a bankok értékteremtő szerepéről és a hosszú távú fejlődés támogatásáról.

Hogyan látja Románia makrogazdasági alakulását az idei évben, figyelembe véve az ukrajnai háborút és a közel-keleti konfliktust, valamint a romániai politikai válságot? Mennyire sérülékeny a román gazdaság a külső sokkokkal szemben (energia, geopolitika)? Mikorra várható Romániában a recesszió bejelentése?

Most egy olyan időszakon megyünk keresztül, amikor a gazdaságot külső és belső tényezők egyaránt befolyásolják – az ukrajnai háború, a Közel-Kelet feszültségei, az energiapiacok volatilitása, valamint a fiskális konszolidáció és a politikai stabilitás jelentette kihívások. A körülmények tükrében a leginkább megfelelő megközelítésnek az egyensúlyt tartom: el kell ismernünk a kockázatokat, miközben nem hagyjuk figyelmen kívül a román gazdaság erősségeit.

Románia ki van téve a külső sokkoknak, de a legnagyobb kihívások belülről érkeznek. Ha az emelkedő államadósságra, és főként azokra a kamatokra tekintünk, amelyeket országként fizetünk, ez az a terület, amelyet meg kell erősítenünk. A befektetőknek és az üzleti környezetnek mindenekelőtt kiszámíthatóságra van szüksége. Bizonytalan időkben a bizalom a finanszírozással egyenrangú gazdasági erőforrássá válik. Jelenleg bizalmi válságon is megyünk keresztül, és óvatos, konzervatív hangulatot látunk az emberek és a vállalatok körében.

A jó hír, hogy gazdaságunk ma reziliensebb és sokkal összetettebb, mint korábban; Románia óriási előrelépést tett az elmúlt években. Ezért úgy gondolom, a sérülékenység elsősorban abban rejlik, mennyire vagyunk képesek gyorsan és koherensen reagálni ezekre a kihívásokra.

Egy esetleges recesszióval kapcsolatban kerülném a jóslatokat. A gazdaságot nem lehet egyetlen negyedévre vagy egyetlen mutatóra redukálni. Számunkra a prioritás az, hogy fenntartsuk a beruházásokat, és felgyorsítsuk a nagy gazdasági hatású projekteket – infrastruktúra, energia, digitalizáció, oktatás és a vállalkozások támogatása. Ezek azok az elemek, amelyek megkülönböztetik a válságokra pusztán reagáló gazdaságot attól, amelyik erősebben kerül ki belőlük. Ugyanakkor remélem, és úgy gondolom, jó esélyünk van elkerülni egy olyan súlyos recessziót, amely hosszú távon számottevően érinti a gazdaságot.

Hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet – továbbra is magas infláció, fogyasztáscsökkenés, technikai recesszió? Milyen megoldások vezethetnek ki ebből a nehéz helyzetből? Elképzelhető, hogy Románia keményebb gazdasági korrekcióba lép?

Összetett időszak ez a gazdaság számára, ahol több kihívás halmozódik egymásra: infláció, fogyasztáscsökkenés, fiskális nyomás, politikai bizonytalanság és kiszámíthatatlan nemzetközi környezet. Érthető, hogy ez aggodalmat kelt, ugyanakkor meg kell értenünk: a növekedési szakaszokat követő mérséklődés önmagában nem feltétlenül vészjelzés. A gazdaságoknak kiigazításokra van szükségük az egyensúlyok helyreállításához. A kihívás az, hogy mindezt okosan, a beruházások és az üzleti bizalom sérelme nélkül kezeljük.

A megoldást nem egyetlen lépés jelenti, hanem intézkedések kombinációja. Stabilitásra, kiszámíthatóságra, az állami és a magánberuházások felgyorsítására, az uniós források hatékony lehívására és természetesen a vállalkozások támogatására van szükség.

A súlyosabb gazdasági korrekció kockázatát illetően úgy látom, Romániának ma olyan előnyei vannak, amelyek korábbi nehéz időszakokban nem álltak rendelkezésre: diverzifikáltabb gazdaság, stabil bankrendszer, erősebb vállalatok és hozzáférés beruházási forrásokhoz. Természetesen a külső kockázatokat és a belső egyensúlytalanságok hatásait nem lehet kizárni, de véleményem szerint az alapszcenárió az egyensúlyok újrarendeződése.

Románia továbbra is „felzárkózik” a Nyugathoz – milyen reális ütemben folytatható ez? Mit kellene tenni a reálgazdasági beruházások felgyorsításáért?

Románia az elmúlt 10–15 évben jelentős részben ledolgozta lemaradását Európa fejlett gazdaságaihoz képest. Ez a haladás tetten érhető az életszínvonalban, a digitalizációban és az üzleti környezet fejlődésében. A gazdasági konvergencia azonban maraton. Ha sikerül fenntartani a gazdasági stabilitást és a beruházások tartós, élénk ütemét, tovább csökkenthetjük a különbségeket a Nyugathoz képest.

A felgyorsításhoz a fogyasztásról a beruházásokra és a termelékenység növelésére kell áthelyezni a hangsúlyt. A leggyorsabban felzárkózó gazdaságok azok, amelyek következetesen fektetnek be infrastruktúrába, technológiába, oktatásba és a vállalatok terjeszkedési képességébe, illetve nemzetközi versenyképességébe. Kulcsszerepe van a magánberuházásoknak. Romániának több olyan cégre van szüksége, amelyek mernek növekedni, exportálni, innoválni. Finanszírozáshoz való hozzáférés kell, jogszabályi kiszámíthatóság és olyan környezet, amely jutalmazza a kezdeményezést és a teljesítményt. Emellett jobban ki kell használnunk a hazai tőkét. A megtakarítások, a beruházások és a tőkepiac a gazdaságfejlődés motorjaivá válhatnak. Az elmúlt években mindezekben nagy előrelépést értünk el, és a tőke, sőt maga a tőkepiac is erőteljesen, gyorsulva fejlődött — beleértve a magánnyugdíjrendszer hozzájárulását is; mindent meg kell tennünk azért, hogy a tőkepiac fejlődése folytatódjon.

A különbség egy lemaradást ledolgozó gazdaság és egy valódi jólétet teremtő gazdaság között az a képesség, hogy tőkét halmozzon fel, és azt beruházássá, innovációvá alakítsa.


A bankok szerepe az értékteremtésben, a túlzott adóztatás összefüggésében

Ön úgy fogalmazott, hogy a bankrendszer már eleve túl van adóztatva. Hol húzódik az a „vörös vonal”, amely után a hitelezés érdemben visszaesik? 

Nem hiszem, hogy létezne egyetlen százalékban vagy egyetlen adóban kifejezhető „vörös vonal”. Egyszerű közgazdasági alapelv: minél nagyobb többletköltséget ró a rendszerre az adóztatás, annál inkább csökken a bankok gazdaságfinanszírozó kapacitása. A bank szerepe — tudjuk — az, hogy a tőkét hitelekké alakítsa a lakosság és a vállalatok számára.

Amikor az erőforrások mind nagyobb része adókra és többletbefizetésekre irányul, elkerülhetetlenül csökkennek a beruházásra, a digitalizációra, a tőke megerősítésére, és hosszabb távon a hitelezésre rendelkezésre álló források. Minket azonnali hatása és a kiszámíthatóság is foglalkoztat. A gazdaságnak erős, nagy projekteket finanszírozni képes bankszektorra van szüksége. Ha az adóterhelés jelentősen csökkenti a bankok tőkeképzési képességét és a hitelportfóliók bővülésének támogatását, annak hatása az egész gazdaságban látszani fog, nem csak a pénzügyi rendszerben.

Ugyanakkor nem arról kellene beszélnünk, hogy meddig bírja a bankszektor, hanem arról, hogyan teremthetjük meg a növekvő gazdaság feltételeit. A bankok nem profitból finanszíroznak, hanem tőkéből és bizalomból — a profit azonban döntő a tőkefelhalmozásban.

Fennáll a veszélye, hogy Románia versenyképességet veszít a régióban a bankok adóztatása miatt?

A bankok a gazdaság egyik fő finanszírozói, nem csupán a költségvetéshez hozzájárulók. Amikor Romániát más régiós országokkal hasonlítják össze, a befektetők az egész rendszert vizsgálják — jogszabályi stabilitás, fiskális kiszámíthatóság, a tőke költsége, a finanszírozáshoz való hozzáférés. Ha ezek kevésbé vonzóak, mint más országokban, fennáll a kockázata, hogy a beruházások versenyképesebbnek ítélt piacokra irányulnak.

Úgy vélem, ez már most is zajlik. Ahhoz, hogy versenyképesek legyünk, finanszírozásra és nagy, más országok cégeivel és más kontinensek versenytársaival szemben is versenyképes vállalatokra van szükség. Ahhoz, hogy legyenek nagy vállalataink, képesnek kell lennünk finanszírozni őket. Ehhez nagy bankokra van szükség. A bankrendszer emelkedő adóterhelése már csökkenti a gazdaság versenyképességét.