Az ICON első címlapsztorijában a magazin a középpontba állítja Ömer Tetiket, a Banca Transilvania vezérigazgatóját, egy beszélgetésben az emberről, aki a pozíció mögött áll. Ez egy olyan vezérigazgató portréja, aki a magazin szerint a romániai bankszektort emberközelivé tette azzal, ahogyan van és ahogyan cselekszik: természetes, nyitott, és mindig közel áll az emberekhez.

Vezérigazgatónak lenni folyamatos átalakulás. A legnagyobb nyomás a döntésekért viselt felelősség egy gyorsan változó gazdasági környezetben. Ugyanilyen nehéz a kísértés is, hogy egyszerre több helyen legyek. Segít az alaptermészetem, a valósággal való folyamatos kapcsolat, és végül a gyerekekkel töltött idő, ami mindent perspektívába helyez.

Ömer Tetik

A VEZÉRIGAZGATÓ MINT EMBER
Fókusz: tisztánlátás, nyomás, egyensúly, személyes fejlődés

A korlátokról, amelyeket a pozíció segített felismerni:
A vezérigazgatói szerep szembesít a saját korlátokkal. Megtanultam, hogy bármennyit is tervezek, nem irányíthatok mindent. Egy nagy szervezetben el kell fogadni, hogy nincs meg minden válasz, és teret kell adni a csapatnak. Idő- és energiakorlátok is vannak, ezért mindkettőt a lehető legjobban kell kezelni. Ugyanakkor vannak korlátok, amelyek jobbá tesznek – paradoxonnak tűnhet, de igaz. Amint felismered őket, hatékonyabbá válsz, pontosabban látod, mi számít. Nem futsz minden irányba, nem próbálsz mindent egyedül megoldani, és jobban különválik, mi sürgős és mi fontos.

A személyes szokásokról, amelyek segítenek megfelelni az elvárásoknak:
A sport adja meg azt az energiát, amelyre a tempómhoz szükségem van. Az olvasás új nézőpontokat nyit meg, a beszélgetések pedig valóságtesztként szolgálnak. A tisztánlátás az energia, az információ és a párbeszéd kombinációjából fakad.

A kétely pillanatainak hasznosságáról:
Olyan döntéseket hozok, amelyek sok emberre vannak hatással. A kétely egészséges: kérdések feltevésére, ellenőrzésre, adatok keresésére késztet. Jelen tart, két lábbal a földön, és kritikus gondolkodásra ösztönöz. Teret ad a párbeszédnek, és egyben az érettség egyik formája.

Arról, ki és mi segít a valóság talaján maradni:
Kíváncsi, pragmatikus vagyok, és kapcsolódom emberekhez és ötletekhez; szeretek hallgatni, megérteni, kérdezni, és naprakész lenni az újdonságokkal – az érdekes trendtől kezdve egy könyvig, amely megváltoztathatja a nézőpontot. Nagyon sokat segítenek a gyerekeim is, rajtuk keresztül újra és újra felfedezem a világot.



ÉRTÉKEK ÉS FELELŐSSÉG
Fókusz: etika, bizalom, hatás, társadalmi szerep

Mely értékekből nem engedsz semmilyen körülmények között?
A tisztességből, a tiszteletből és a kockázatokkal szembeni felelősségvállalásból – mind személyes, mind szakmai értelemben. Ezek nem képezik alku tárgyát.

Hogyan jelennek meg ezek az értékek a mindennapi döntésekben?
Látszanak abban, ahogyan döntünk és kommunikálunk, illetve ahogyan a kihívásokat kezeljük.

Milyen felelőssége van egy bank vezérigazgatójának a társadalom felé?
Egy bank befolyásolja a tőke áramlását, a vállalkozások és közösségek növekedését. Az én felelősségem, hogy a bank szilárd, ellenálló, körültekintő legyen, és képes legyen támogatni a gazdaságot még nehéz időszakokban is. Ebből a nézőpontból a pénzügyi stabilitás közszolgáltatás.

Milyen szerepe van a bizalomnak a bank és az ügyfelek kapcsolatában?
Létfontosságú. Gyakorlatilag az emberek ránk bízzák a pénzüket. Az a bank pedig, amelyben bíznak, a mindennapjaik részévé válik.

Hogyan épül és hogyan veszíthető el egy pénzügyi intézmény hitelessége?
Következetes döntéshozatallal, átláthatósággal, eredményekkel és azzal, ahogyan a válságokat és kihívásokat kezeled. De ahogyan az emberekbe vetett bizalom, az intézmények hitelessége is viszonylag gyorsan elveszhet. Ezért létfontosságú a szilárd alap – így nehéz időkben is megmarad az emberek bizalma.

Vannak olyan helyes döntések, amelyek rövid távon népszerűtlenek?
Igen – amikor az óvatosságot választod a gyors növekedés helyett; amikor a hosszú távon jobb hatás kedvéért az azonnali eredmények helyett döntesz. Az én feladatom, hogy olyan döntéseket hozzak, amelyek védik a bankot, a befektetőket, az ügyfeleket és természetesen a csapatot.

Milyen felelősséget érzel a jövő generációi iránt?
Úgy gondolom, ez szakmai és személyes síkon egyaránt jelen van. Egy olyan bank vezérigazgatójaként, amely emberek millióinak életének része, és amelynek a gazdaságban ilyen fontos szerepe van, hiszem, hogy minden nagy döntésnek köze van a jövő generációihoz is. Ez afféle örökség. A „jövő generációit” nem valami elvont, teoretikus fogalomként látom – ők azok a gyerekek, akik a BT Pay Kiddo felhasználói, akiknek az első kártyájuk a BT-nél van, és a pályájuk elején járó kollégák. Három gyermekem abban is segít, hogy jobban megértsem, hogyan gondolkodnak az új generációk és mit szeretnének. Számomra állandó emlékeztető, hogy a mai döntéseket a holnapra gondolva kell meghozni.

Milyen örökséget szeretnél vezetőként hátrahagyni?
Az, ahogyan a vállalat és az emberek tovább növekednek, és valós hatást gyakorolnak az emberek életére. Személy szerint azt szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint aki tisztelettel, szenvedéllyel és felelősséggel vezetett. Hogy olyan döntéseket hoztam, amelyek az ő fejlődésüket, csapattagként, és a bank növekedését egyaránt szolgálták.



DÖNTÉSEK A CSÚCSON
Fókusz: döntés, nyomás, magány, stratégia

Mely döntéseket nem lehet soha delegálni?
Azokat, amelyek az irányról és a vállalat végső felelősségéről szólnak. Ezek mindig a vezérigazgatónál maradnak – egyrészt a szerepéből fakadóan, másrészt mert ha átruházzák, az befolyásolhatja a szervezet koherenciáját és egységét.

Hogyan kezeled azoknak a döntéseknek a nyomását, amelyek jelentős hatással vannak a gazdaságra?
A BT-nél, a román gazdaság fő finanszírozójánál, tudom, hogy vannak olyan döntések, amelyek befolyásolhatják a hitelezést, a beruházásokat, a bankszektort, ezért ezeket nagyon fegyelmezetten kezelem. Elemzem a hatást, több forgatókönyvet vizsgálok, egyeztetek a bank csapataival – éppen azért, hogy a döntések ne legyenek elszigeteltek. Az állami döntések esetében, amelyek befolyásolják a gazdaságot, más a helyzet, mert az irányt nem mi kontrolláljuk, csak a következményeket. Gyorsan alkalmazkodunk: elemezzük a hatást az ügyfelekre, a költségekre és a bankszektor stabilitására, párbeszédet folytatunk a hatóságokkal, és megőrizzük az egyensúlyt.

Valójában mennyire magányos szerep a vezérigazgatói poszt?
Egyszerre magányos és nem az. A magányosság a felelősség természetéből fakad, nem abból, hogy nincsenek emberek körülötted. Beszélgetsz, elemzel, egyeztetsz, de a végső vállalás a tiéd, vezérigazgatóként. Ez a vezetésre jellemző sajátos magány. Ráadásul nem minden dilemmát lehet megosztani, és a nyomás végső soron nagyon is személyes.

Hogyan vállalod nyilvánosan azt a döntést, amely nem hozta a kívánt eredményt?
Úgy gondolom, ez a felelősségvállalás része. Egy vezérigazgató nem irányíthat minden változót, de azt igen, hogyan reagál. Ha ilyen helyzetbe kerülök, elismerem a valóságot, elmagyarázom a kontextust, korrigálom az irányt, és természetesen – ha kell – vállalom a személyes felelősséget.

Mi volt a pályafutásod legnehezebb döntése?
A legnehezebb döntések mindig azok, amelyek az emberekről szólnak. Legyen szó átszervezésekről, irányváltásokról vagy gyors döntésekről válsághelyzetben, a feladatom az, hogy ezeket tisztánlátással, empátiával, integritással és bátorsággal hozzam meg.

Gyors kérdések és válaszok:

A CEO-N TÚL

Mi az első dolog, amit teszel, mielőtt elkezded a munkanapot?
Reggeli kávéval kezdek, aztán egy turmix jön, miközben a sajtót olvasom.

Mi az, ami sosem hiányzik az irodádból?
Egy füzet és egy toll. Nem tudok koncentrálni, ha nincs toll a kezemben.

Milyen az ideális szabadnap?
Otthon készített reggeli a gyerekekkel, egy erdei biciklizés, néhány óra pihenés egy könyvvel a kézben, és egy hosszú vacsora a városban, barátokkal.



SZEMÉLYES HATÁSOK

Ki gyakorolt rád meghatározó hatást?
A nővérem — az emberek iránti odafigyelése és tisztelete, meg a „végtelen” ereje.

Mi az a pályád elején kapott tanács, ami döntő jelentőségűnek bizonyult?
„Ne szarral törj utat felfelé; lefelé jövet ugyanazzal találkozol.” (Roberto Marzanati)

Mi lepett meg a legjobban, mióta CEO vagy?
Sikerült megmaradnom a való élet talaján, fenntartanom a barátságaimat, és nagyon szoros, jó viszonyban maradnom a gyerekeimmel.

Melyik tanulságot tanultad meg nehezebben, mint szeretted volna?
„A jó idők rossz döntéseket szülnek; csak a paranoiás marad talpon.”



VEZETÉS, MÁSKÉPP

Milyen tulajdonságot értékelsz azokban, akikkel együtt dolgozol?
Elkötelezettség és nyitottság.

Mit nem tűrsz el egy csapatban?
A kollégialitás hiánya.

Mit mondasz magadnak, amikor a dolgok nem a terv szerint alakulnak?
Azt, amit a gyerekeimnek is: „Ne add fel, próbáld újra, másképp és még jobban!”

Mi az a kérdés, amit a megbeszéléseken a leggyakrabban felteszel?
Mivel megyünk innen tovább? Mi a teendőm?

Mit remélsz, mi marad utánad az eredményeken túl?
Egy legendás, szilárd szervezet és kultúra, amely bármilyen kihívással szemben megállja a helyét.



A POZÍCIÓN TÚL

Mi ad elégedettséget?
Pozitív visszajelzés vagy egy elismerő gesztus.

Mit szeretnél, hogy megértsenek az emberek a CEO szerepéről?
A legnagyobb nyomás a CEO-n van. A kollégák, az ügyfelek, a hatóságok sem akkor keresnek, amikor minden jól megy, hanem amikor probléma vagy kihívás van. A CEO tartja magasan a morált és változatlanul a stratégiát.

Mi motivál, amikor nagyon nagy a nyomás?
Az, hogy erős csapatunk van, és tudom, hogy nem vagyok egyedül. Hozzátenném még a munkánk hatását Romániában.


ÖMER, AZ EMBER

Zene vagy csend?
Zene, hard rock.

Mi hiányzik a CEO-vá válás előtti időkből?
Az idő. Főleg az, ami csak magamra jut.

Milyen apróság segít, hogy nyugodt maradj?
Elviccelem a bajt, és igyekszem magasan tartani a morálomat.

Mit fedeztél fel magadról?
Amikor már nem bírom, mégis többre vagyok képes.